A felszín alatt
A talajnedvesség-érzékelő akkor igazolja létjogosultságát, ha meg tudja nevezni a problémát, amelyet megold: a bazsalikom négy óra körül elernyed, a paradicsom szétreped az egyenetlen öntözéstől, a terrakotta cserepek pedig gyorsabban száradnak, mint ahogy ellenőrizni tudja őket. Ez az útvonal bemutatja, hogyan válasszon szondát, hogyan kalibrálja a saját talajához, és hová helyezze, ahol a gyökerek valójában felveszik a vizet, hogy bármely szivattyú vagy szelep, amely rá figyel, valós információ alapján működjön.
Olyan szondát válasszon, amely kibírja az évszakot
A legolcsóbb szondák ellenállásosak: két csupasz fémtüske kis áramot vezet át a talajon, és méri, mennyire könnyen áramlik. Első napon működnek, de a nedves talajban átfolyó egyenáram elektrolízist okoz, a tüskék pedig hetek alatt megrozsdásodnak kültérben. Az értékek elcsúsznak, a fémionok pedig kioldódnak az ágyásba.
A kapacitív szondák, amelyeket gyakran „capacitive soil moisture sensor v1.2” vagy v2.0 néven árulnak, azt mérik, hogyan változnak a talaj dielektromos tulajdonságai a víztartalom növekedésével. Semmi vezető nem érintkezik a talajjal, ezért jóval tovább bírják. A minőség tételenként változik, ami újabb ok arra, hogy minden szondát egyenként kalibráljon.
Eszközlista és rendeltetés
- Kapacitív szonda – bevonatos lapon keresztül érzékeli a víztartalmat
- Arduino Uno (10 bites, 0–1023) vagy ESP32 (12 bites, 0–4095) – az analóg jelet számokká alakítja
- Háromerű kültéri kábel – tápellátást, földelést és jelet visz
- Hősugárzó cső és konform bevonat – védi a szabadon álló felső alkatrészeket
- Jegyzetfüzet – rögzíti az értékeket a növények állapota mellett
Kalibrálás saját talajjal töltött két üvegedénnyel
A nyers számok semmit sem jelentenek addig, amíg nem tudja, hol helyezkedik el a talaja a skálán. Töltsön meg egy üvegedényt az ágyásból származó talajjal, amelyet több napon át tálcán szárított, a másikat pedig ugyanazzal a talajjal, amelyet átitatott, míg víz nem áll meg rajta. Minden edénybe nyomja a szondát a jelzett vonalig, várjon harminc másodpercet, majd tíz mérés átlagát vegye. Ezek lesznek a száraz és nedves határértékei, amelyeket 0–100%-ra képezhet le.
A levegő és egy pohár víz durva első tartományt ad, de az agyag, a homokos vályog és a tőzegmentes komposzt mind másképp mér. A saját talaja a becsületes viszonyítási alap.
ESP32-n használja az ADC1 lábakat (GPIO 32–39). Az ADC2 nem olvasható, amíg a Wi-Fi aktív, ami sok első építésnél gondot okoz. Az ESP32 ADC kevésbé lineáris a szélső tartományaiban, ezért az átlagolás és a kalibrálás fontosabb, mint a felbontás.
Helyezze oda, ahol a gyökerek isznak
A szonda csak a vele érintkező talajról ad jelzést. A gyökérzónába helyezze: körülbelül 10 cm mélyre salátának és fűszernövényeknek, 15–20 cm mélyre paradicsomnak és cukkininek, a tároló középső harmadába, távol a kiszáradó szélétől. Függőlegesen szúrja be, majd ujjaival tömörítse a talajt az érzékelőlap körül; a légrés örökre száraznak mutatja a talajt.
Kerülje, hogy a szondát közvetlenül csepegtető alá tegye, ahol nedvesnek mutatja, miközben az ágyás többi része száraz, és kerülje a magasított ágyás napos szélét, amely elsőként szárad ki. Egy öntözési zónához egy szondát használjon, hasonló fénnyel, talajjal és növényekkel. Egy hosszú ágyás vegyes árnyékban kettőt igényelhet.
Áramellátás és élettartam
A szondát csak mérés idején táplálja GPIO lábról vagy kis MOSFET-ről. A talajnedvesség lassan változik, így 15–30 percenként egy mérés bőven elég. Akkumulátorról az ESP32 mélyalvásban, a mérések között, egy pár 18650-es cellán hetekig képes működni, különösen egy kis napelemes kiegészítéssel. A szoftver lehet egyszerű Arduino-vázlat, amely a soros monitorra ír, vagy ESPHome, amely a mérési adatokat a Home Assistantbe küldi grafikonokhoz.
Kísérlet vagy megbízható telepítés?
Egy szonda kenyérmetszeten, cserépben az ablakpárkányon kísérlet, és ez kiváló kezdet. Mielőtt a kültéri vizet szabályozza, forrasztott kötésekre, kábelrögzítésre, csepegéscsatornára van szüksége, hogy a víz lefolyjon, mielőtt a csatlakozót elérné, valamint a feladatra megfelelő házra. Az IEC 60529 szerint az IP65 porzáró és vízsugár ellen védett; az IP67 ehhez ideiglenes víz alá merítést is jelent. A földbe temetett csatlakozóhoz utóbbi kell.
A legfontosabb, hogy a kódja a lehetetlen értékeket – például a kalibrált tartományon kívüli értéket vagy a lecsatlakozott lábat – „ne öntözz és riassz”-ként kezelje, soha nem „nagyon száraz, nyisd ki a szelepet”-ként.